Gumicsizma

Egész nap esett.

Egy kiborulós, hisztizős ebéd után megpendítettem, hogy menjünk ki délután pocsolyázni. Én is kezdtem már nagyon közel érezni azt a határt, amikor kiborulok, muszáj volt bevetni valamit.

Elképesztő sikere lett!

Olyannyira, hogy a legkisebb teljesen kiborult, mikor be kellett jönnünk.

Keresgéltem az emlékeim között, de sehogy sem találtam olyat, hogy gyerekként én ugráltam volna a pocsolyában. Felnőttekkel együtt még pláne nem.

Vigyázz, koszos lesz/tönkre megy a ruhád!

Még fogsz fázni!

Esőben nem megyünk ki!...

Ehhez hasonló mondtok jutottak eszembe! (Persze benne van, hogy én nem emlékszem.)

Most másképp élünk, mint az én gyerekkoromban. Könnyen elérhető olcsón is játszós esőálló ruha, amit nem kell sajnálni, ha baja lesz. Nekem anno egy dzsekim, csizmám volt gyerekként, gumicsizmám szerintem nem is.

A szüleinknek sok dolga volt, nem volt például automata mosógép, amibe csak beteszed a koszosat és kiveszed a tisztát.

Nem tudtak/akartak a szakadó esőben fagyoskodni, a szintén egyetlen kabátjukban, és bőrig ázni, miközben minket őriznek.Velünk ugrálni?! Mit szólnak majd a szomszédok, ha látják!? Komoly, felnőtt ember nem csinál magából bohócot!

Nagyon hálás vagyok azért, hogy én ma másképpen csináltam. Tudtam másképp csinálni!

Nem jobban vagy rosszabbul, csak másképp.á

Úgy, ahogy az előttem lévő generációknak nem adatott meg, mert más példát láttak követendőnek, amin lehetőségük sem volt változtatni! De ez nem az ő hibájuk!

Felvettem a gumicsizmám, tetőtől talpig vízállóba öltöztettem a két Picúrt és kimentünk tocsogni a szakadó esőbe.

Igaz több időbe telt mindenkit fel- és leöltöztetni, mint amennyit kint voltunk, de jól éreztük magunkat!

És ha felnőnek, azt mesélhetik, hogy " emlékszem, esőben sokszor kint voltunk, ugráltunk a pocsolyába mindannyian, úgy, hogy a gumicsizma szárán befolyt a víz! Milyen jó is volt! "

Remélem.