Hármasban a gyerekekkel

Jó pár napot voltunk hármasban a gyerekeimmel.

Közben szerelő jött, ment.

Összejött egy csomó egyeztetni, intézni való...

Reggeli és délutáni ovis fuvarok, természetesen összehangolva a kicsi alvásával.

Bevásárlás, főzés, mosás, játszótér...

Ilyen helyzetekben, ami tudom, hogy egyedülálló szülőként mindennapos lehet, nekem most mégis kihívás, igyekszem felkészülni, hogy ezeken a zsúfolt, rohanós napokon is türelmes tudjak maradni!

Kérek extra meghallgatásokat magamnak. Ami szuper, sokat is segít , de van sajnos, hogy egyszerűen nem tudom megoldani, pedig érzem, hogy nagyon kellene.

Ha tudok, kérek segítséget. Barátoktól, bébiszittertől, családtól, bárkitől. Ebben sajnos korlátosak a lehetőségeink.

Átgondolom, és átütemezem a feladatokat. Ami nem életbevágó, azt halasztom későbbre. Nem mosok, nem is főzök. Vagy csak egy nagy adag ételt csinálok több napra.

Készenlétbe helyezem a dugi csoki készletet!

Esténként csinálok magamnak időt, mikor már mindenki alszik. Akár csak 5-10-15 perceket. Ilyenkor magamért csinálok valamit. Nem pakolok, nem mosogatok, inkább olvasok, veszek egy fürdőt , vagy rögtönözök magamnak egy gyors manikűrt.

Mivel extra sok minden volt ebben a pár napban, és ezt első perctől éreztem, tudatosan készültem arra is, amikor a Nagyobb a bohóckodások és a reggeli ébresztő masszírozás ellenére mégiscsak kiakad, mert nem veheti fel 9 fokban pántos nyári ruhát, vagy mert az a reggeli, amit előző este még nagyon szertett volna enni. Vagy szimplán csak nem kompatibilis az ő lassú, elgondolkodós, mélázós temperamentuma azzal, hogy elaludtunk és 20 perc alatt kéne mindenkinek a kocsiban ülni felöltözve, megmosakodva, teli hassal.

És ilyenkor jönnek rendre a kiborulások.

Mivel sietnénk, nem igazán van idő Páros meghallgatásra, annyi sírásmeghallgatásra sem, amire szüksége lenne. Bevetek még valami játékos, vicces beszélő ruhát, zabkását, de sokszor erre sem vevő. Érzi, hogy én is feszülök, és ettől persze ő is!

Hát hogyne érezné! Akkor ezen kellene változtatnom! De mégis hogyan és mikor?

Biztosan nem ebben a pár napban fogom ezt felgöngyölni, ilyenkor egyszerűen csak igyekszem túlélni, és valahogy kihúzni a következő állomásig. Persze van, hogy nem megy, és mégis elszakad a cérna.

Már épp emelném a hangom, elkezdeném a hegyi beszédet arról, hogy az időjárás és a ruházat hogyan függ össze, vagy kezdeném számon kérni, miért nem érti meg, hogy mennünk kell, és miért nem működik együtt...

És ekkor, még épp időben, hála a lelkem korábbi félkészítésének, mielőtt mindezekbe belekezdenék, eszembe jutott, hogy megálljak egy kicsit!
Ott hagyok mindent, kimegyek a fürdőbe egy-két percre, veszek pár mély levegőt és gyorsan végig pörgetem magamban:
mi történhet....?
⁉️Mi történhet, ha alszik még 5 percet, amíg én felöltözök és összerakom a hátizsákjába az ovis cuccait!?
⁉️Mi történhet, ha pántos ruhában jön?! Felvehet egy leggings-t hozzá, alá egy hosszú ujjú pólót meg rá mondjuk egy kardigánt!
⁉️Mi történik, ha most nem reggeliznek itthon, hanem beteszek egy almát/banánt/pogit a táskába, és az oviba befelé megeszik!? A nagy majd eszik bent normálisat, a kicsi meg ha hazaértünk.
⁉️Mi történhet, ha a kicsi alvósban jön velünk az oviba?!
⁉️És mi történhet, ha elkésünk az oviból?! (megint)
⁉️És ha a szerelőnek várnia kell 10 percet, mert nem érünk haza időben?
És ahogy itt állok, pár pillanatig, nyugisan, újabb kihívások nélkül meg is találom a választ.

SEMMI!

Lehet ilyen!
✔️Ér szétesni,
✔️késni,
✔️félig reggelizni,
✔️nem összefogni copfba a szöszi tincseket!

Ez mind mind oké.

És ahogy izlelgetem magamban, hogy mik azok, amik igazából teljesen rendben vannak, elképesztően hálás vagyok!

Azért,
💙hogy jött ez a pár nap,
💙hogy volt lehetőségem készülni rá lélekben,
💙hogy ki tudtam menni a fürdőbe a feleslegesen"prédikálás" helyett,
💙és hogy ismét volt lehetőségem megtapasztalni, hogy amikor azt érzem, rohannunk kell és ha hat dolgot csinálnék egyszerre, az sem lenne elég gyors, akkor valami biztosan nem oké, és az ideges rohanás helyett sokkal többet segíthet, ha meg tudunk állni picit!

Átgondolni, megérezni a saját megoldásinkat.