Mit hozott a nyuszi?!

Nálunk ezt a dobozt hozta a nyuszi ma a két évesnek.🥰

Ennyi gumicukrot még életében nem evett. 😁Nyaralunk, és itt szinte minden üzletben van hatalmas átlátszó műanyag tartályokban sokféle aszalvány, magok, és persze pár színes, formás gumicukor is. Igazi gyerek és szülő csapda! 🙈

A Picúr minden alkalommal, ha vásárolni mentünk vágyakozva csodálta az óriási színes csodás tégelyeket, és kanalazta volna azok tartalmát az erre kirakott zacskókba.
Mivel annyira lenyűgözte a gumicukor kavalkád, a nyuszi úgy döntött húsvétra kap egy saját zacskónyi mindenfélét.🐇

Reggel, miután felfedezte az ajándékot, kinyitotta a dobozt, leült vele a szőnyegre, és átszellemülten vizsgálgatta és mutogatta a különböző formájú, színű, állagú és tapintású édességeket.

Ragyogó szemekkel mondogatta, hogy milyen színűek - mind kék, mert még csak ezt a szín tudja 🥰-, nézegette a formájukat, beléjük harapott, majd visszatette a többi közé. Aztán jöhetett a következő.

Hagytam, hogy egyen, amennyit szeretne. Nem korlátoztam, nem próbáltam terelni más irányba, csak ott ültem vele, és csodáltam a végtelen bölcsességét, amivel a helyzetben jelen van. Ami nem ízlett, arra mondta, hogy kuka, és vitte kidobni.Hagytam ezt is - bár néhány zsigeri gondolat, azért átfutott a fejemben, de ezeket megtartották magamnak! 🙈

Miután végig mustrálta és kóstolta a kínálatot, félre rakta a dobozkát és szaladt körtét enni az apukájához. 🥰

Vannak helyzetek, amikor nem a mi szabályainak szerint történnek dolgok.

Mert megcsúszik a vendégeskedés és már alvásidő van, mire haza tudunk indulni.

Mert a szülinapi buliban cukros üdítők tömege és süti hegyek várják a cukrot szinte soha nem fogyasztó gyermekünket.

Mert az oviban már mindenkinek van, és persze neki is kell, valami sokadik -számunkra teljesen értelmetlen - mütyűr.

Vagy mert a nyuszi beállít egy doboz gumicukorral.

Sokszor mi magunk döntünk amellett, hogy eltérünk a szokásostól. De legtöbbször valamilyen fentiekhez hasonló külső "kényszer" hatására hozzuk meg ezt a döntést.

És ezek az eltérések tudnak nehezen menni.

🙈Mert nem akartunk engedni, és egy számunkra helytelennek tartott dolog felé vinni a gyermekünket.

🙈Mert kérdések merülnek fel bennünk, hogy vajon jól tesszük-e, hogy engedünk.

🙈Mert félünk, hogy nem leszünk következetesek, holott mindenütt olvassuk, hogy az nagyon fontos.🙈Vagy épp hagynánk magunk menni a gyerek akarata felé, hogy ne maradjon ki/le, semmiből.

🙈Vagy esetleg tudat alatt motoszkál bennünk a gyerekkori sérelem, hogy nekünk szinte sosem engedtek, és így szeretnénk annak a valaha volt és mostani picinek kedvezni.

Ha mindezek ellenére vagy mellett, úgy érzed, mégiscsak kellenek ezek a kilengések, eltérések a szokásos szabályoktól, érdemes dolgozni a bennünk lévő mindenféle érzelmekkel, kétségekkel és minden mással, amit a helyzet hoz.

Hiszen sokszor ezek nem elkerülhetôek - például nem ihat és ehet a mi gyerekünk egyedül csak vizet és szendvicset a szomszéd kislány szülinapi buliján, miközben a többiek tortáznak, sütiznek és szörpöznek.

Meg persze szeretnénk nem mi lenni azok a szülők, akik folytonos tiltással töltjük ezeket az alkalmakat, és rosszul is érezzük magunkat miattuk.

Mit tehetünk, ha szembe jön az, amitől eddig távol igyekeztünk tartani a csemeténket, mert egészségtelen, nem tesz jót neki, nem szoktuk, vagy nem így szoktuk...

💙Ha tudjuk, hogy ilyen helyzet várható, érdemes foglalkozni azzal, hogyan volt ez régen, mikor gyerekek voltunk?Emlékszünk- e hasonlóra gyerekkorunkból?Hogy éreztük magunkat ekkor?Jut-e eszünkbe olyan szituáció, amikor gyerekként mi nagyon szerettünk volna valamit, de szüleink nem engedték?Mi történik, ha ez vagy az másképp lesz a gyerekemmel, mint ahogy én jónak tartom?Ha ezekkel lehetőségünk van akár Páros meghallgatásban dolgozni, rengeteg dologra jöhetünk rá, csökkenhetnek a helyzettel kapcsolatban bennünk lévő feszültségek, ami már önmagában elég lehet ahhoz, hogy megtaláljuk a saját megoldásainkat.

💙Megpróbálhatunk mi is leülni egy doboz csokival, és eldönteni, hogy annyit eszünk, amennyi most jól esik.Figyelni, milyen érzés jön - már akár az elhatározáskor - a testünkben.Hol nyom, szorít, szúr?Felszabadulunk?Vagy feszültek leszünk?Szinte halljuk szüleink gyerekkorunkból ismerős mondatait?Hogyan falatozunk?Élvezzük a finomságot vagy valami egészen másban vagyunk?

💙Ha úgy döntünk tudatosan, előre egy helyzetben hogy ez most kivételes alkalom, gyerekünk számára érthetően kommunikáljuk, miért lehet most másképp, mint általában. "Ma húsvét van, így kivételesen annyit érhetsz a nyuszi által hozott édességből, amennyi jól esik!' Vagy "Délután elmegyünk Kati szülinapi bulijàra, lesz ott sok olyan étel, amiket nem eszünk hétköznap, de most nyugodtan kóstolj meg bármit, ami jólesik esik!"

💙És jó, ha készülünk arra is, hogy a különleges alkalmakat kiborulás követheti, amikor visszatérnénk a rendes kerékvágásba.Ilyenkor szabjunk határt kedvesen, szeretettel, "Tudom, hogy ma is szívesen ennél gumicukrot, de sajnos most nem lehet!"
És ha tudjuk hallgassuk meg a gyerekünk kiborulását.

#párosmeghallgatás #sírásmeghallgatás #következetesség #kapcsolódónevelés #szabályok #szülőség